Pisztrángok földje: harmadik túra

2020.10.31

2019.08.03-10

Nos, az egy évvel ezelőtti túrát követően elhatároztam, hogy idén megfogom a nagy pisztrángot, életem eddigi legnagyobbját (ami tavaly úgy megtépett, hogy utána csak bambultan magam elé). Volt még mit csiszolni a technikán, és a felszerelésen is, mivel a #6 osztályú botom nem úgy dolgozott a vékony tipettel ahogy kellet volna. Továbbá én sem voltam ekkora halra felkészülve legyes bottal, a rutin is hiányzott belőlem. Tehát a felszerelés mellet (zsinórok, bot, orsó) a saját tudásomon is csiszolnom kellet, ami többek között azt jelentette, hogy minél többet gyakoroltam a dobásokat, és próbáltam minél nagyobb halakat felkeresni valamint az eddigi ismereteim bővítését is célként tűztem ki magam elé. Nagy volt bennem az izgalom, főleg amikor már nem csak a tervezés volt, hanem egyre közelebb kerültünk a nagy naphoz, az indulás napjához. Idén is az új hagyományhoz híven négyen indultunk.

A kocsit telepakolva horgász felszereléssel - melyet huszadszor is át néztem, hogy nem hagyok-e otthon semmi fontosat- neki vágtunk az útnak!

Lassan átkelünk a határon

A határátkelőt elhagyva egyre jobban nőtt bennem az izgalom és a boldogság, amint a csodás látvány elénk tárult. Varázslatos érzés, ahogy apránként kilométerről kilométerre egyre jobban magasodnak a hegycsúcsok, a cél is egyre közelebb!

Egyre szebbek és magasabbak!

Mielőtt oda értünk volna a foglalt szállásunkhoz tettünk egy kis kitérőt. Pár faluval előrébb megálltunk a horgász kunyhónál, ahol körülnéztünk a folyóparton és körbe sétáltuk a mellette lévő tavat hiszen ide beszéltük meg az Úriembererekkel a találkát.

Odaérve a horgászkunyhóhoz

Pár ital után elindultunk a szállásunkra.

Gyönyörű, hegyekkel körülölelt kis faluban szálltunk meg.

Szállásunk, a felső emeleten .

A Szobánk

Kilátás a szállónk teraszáról

A legalsó szinten egy kisbolt található amely a szálláshoz tartozik valamint szemben a környék legkiválóbb éttermére bukkantunk.
A szobák elfoglalása és kipakolás után be is ültünk pár jópofa sörre. Mondanom sem kell, hogy a későbbiekben ez a hely lett a törzshelyünk, a mai napig, ha arra járunk betérünk.

Kilátás az étterem teraszáról, a harangot akkor is kongatták amikor nem kellet volna . :)

Fontos a folyadékpótlás.

A sörök elfogyasztása közben kitaláltam, hogy sétáljunk le a folyóhoz, hiszen a falu szélében folyik. Arra gondoltam így legalább már előre körülnézhetünk és kicsit megismerkedhetünk a környékkel is. A folyóparthoz érve gyönyörködtünk a látványban, kristálytiszta víz, körülötte a hegyek, hihetetlen látvány tárult elénk. Kisvártatva neki is álltam forgatni a köveket a vízben megfigyelve, hogy milyen színben és méretben kell gondolkodni csali választásnál.

A hídról fényképezve

A két profi horgász kolléga arra az elhatározásra jutott, hogy ez a víz inkább nimfás víz lesz az érkezésünk előtti esők miatt is. Ennek én nem örültem éppenséggel, a múlt évi pecából ki indulva - ami nekem inkább a száraz legyezésről szólt és az is vált be leginkább- én arra voltam felkészülve. Emiatt kevesebb nimfával és kimondottan száraz legyes pálcákkal érkeztem. Szerencsére volt azért olyan botom, ami a nimfázásra is alkalmas, csak kicsit kemény oda, illetve rövid. De semmi gond, kora este neki is láttunk a légykötésnek.

Előkészülés a légykötéshez

Az igazság az, hogy most is ők segítettek ki légykötő alapanyaggal, és jó minőségű tungstennel, (mint pl. a Hanák tungstenek). Sajnos nekem csak olcsóbb, kevésbé jó minőségű volt, melynek nincs olyan súlya illetve az anyag minősége is hagy némi kivetnivalót maga után. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos a minőség. Ebben a sodrásban kis méretű rossz minőségű tungstennel nem tudod elérni azt a mélységet amit szeretnél, azt ahol a halak elhelyezkednek, ebben az esetben a sodrás csak vitte volna a víz felszíne alatt a csalit.

Első horgász nap.

Elindultunk az egyik tavalyról már ismert helyünkre ahol annak ellenére, hogy nimfa volt idén a nyerő, én azért makacsul próbálkoztam a száraz léggyel, de sajnos hiába. Több méretet és szint kipróbáltam, de feleslegesen, sajnos még szedés sem igen volt, így a kollégák tanácsát megfogadva feltettem az első nimfát, ők addigra már pár kisebb/nagyobb pisztrángon túl voltak. Nem váratott sokáig magára az én pisztrángom sem, egy Stonefly nimfa utánzatra érkezett az első kisebb, majd nagyobb siker is.

Az első nagyobb siker Stonefly-ra

További kifogott példányokat követően elérkezett az ebéd idő, ilyenkor az előző túrákhoz hasonlóan, elindultam az asszonyért,- aki a délelőtt folyamán relaxál és gyönyörködik a csodás tájban-, hogy elmenjünk ebédelni. Ez alkalommal nem a szállóval szembeni éttermet választottunk, hanem az akkor vallatott horgászhelyekhez közeli étteremben ettünk.

Fontos az energia pótlás a horgászat folytatásához.

Kiváló ebéd elfogyasztása és annak lepihenése után újra neki vágtunk, nagy lelkesedéssel.

Horgász kolléga gyönyörű hal fárasztása közben!

Csalit váltva még sikerült néhány helyen fogni pár kisebb példányt, de aznapra kb. ennyi is volt.

Az első horgásznap befejeztével készült kép.

Másnapi tervünk: bármilyen hihetetlen is, de túrát terveztünk. Méghozzá a folyó eredetéhez, amely a hegyoldalak közt lezúduló vízesés. Számtalan túraútvonal és kilátó található a környéken. Csodás hely. A képek talán magukért beszélnek.

Maga a vízesés

Természetesen mi csak a vízesés aljáig sétáltunk, de az is bőven elég volt nekem, meredek, köves/ sziklás túra ösvényen felfelé eléggé fárasztónak bizonyult.

De erre most csak röviden tértem ki.

Következő horgásznap.

Itt már több csalival, és jobb formába vágtam neki. Továbbra is amellett hogy élveztem, megéltem a természeti adottságokat, megrögzötten kerestem "A" pisztrángot, tanácsok és csali váltásokat követően, sikerült megakasztanom a fenevadat, úgy megindult, hogy ehhez hasonlót még nem éreztem és nem láttam, csak a tv-ben. Felment bennem az adrenalin szint és izgultam is, hogy csak le ne akadjon illetve ne tépjen meg, ugrált a vízből, megindult sodrásnak felfelé is, iszonyat erővel ment, én meg engedtem neki a zsinórt persze bizonyos mértékig, de szép apránként meglett, egy gyönyörű szivárványos így a délutánban.

Nagy az öröm

A sikerem után kitaláltam hogy menjünk el felfedező horgászatra, újabb helyekre, fényváltáskor száraz legyezős pér és pisztráng reményében. Így később neki is vágtunk. Ott sajnos nem igen váltak be azok a száraz legyek amelyek az előző években, hiába láttam hasonlókat repkedni, de mégsem olyan mértékben. Kisebb világosabb legyek voltak számomra a nyerők. Itt is egész nagyokat kellet dobni, hiszen nem mehetünk túl közel a felszínen táplálkozó halakhoz, mert könnyen észre vesznek. Végre láttam szép szedéseket, így hát nem is volt kérdés számomra hogy milyen módszerrel folytatom a horgászatot.

Túlparti benyúló bokrok alatt szedegettek a halak

Az egyik sebes pisztráng közülük, inkább ez a méret ment jobban.

Egy újabb szépség

A harmadik hal után elindultam sodrásnak lefele, újabb helyet keresve amit meg is találtam, ott is sikerült még fogni egypár pisztrángot, és kisebb péreket is. De már abba kellet hagynunk a horgászatot mert kezdett ránk sötétedni, így vissza mentünk a szálló előtti étterembe, ahol átvitattuk a napot, és kipihentük az egész napi horgászatot.

Számomra ünneplés volt egy ilyen jól sikerült nap után

A vacsora sem maradhatott ki

Következő napra nem horgászatot terveztünk, hanem egy tengerparti kirándulást, hiszen nem csak horgászni, de egyben nyaralni mentünk. Nagyon szép helyeken jártunk, szűk hegyi utakon vezetett az út amíg fel nem tudtunk hajtani az autópályára.

Hegyi utakon.

Már az autópályán

Izgalmas volt ahogy a hegységeket felváltotta a mediterrán jelleg, gondolok itt a hatalmas pálmafákra, a türkizkék tengerre, illetve a nagy hőségre. Nem mondom hogy nagyon hosszú volt az út, de rövid sem. Az izgalmas utat követően pár óra alatt oda is értünk.

Odaérve sétálunk a part felé

Céltudatosan a part felé vettük az irányt,persze eleinte nem fürdés céljából, csak úgy sétálva, kirándulva a halász kikötőknél ahol láttunk medúzákat is.

A medúza

Jó kis séta után neki álltunk éttermet keresni, ahol meg tudunk ebédelni és piheni, egy szép szálloda melletti vagy talán hozzá tartozó étteremben pihentünk meg.

A szálloda

Én természetesen pizzát ettem, nem mondom hogy rossz volt, de a hegyi éttermi pizza közelében sem ért. Se baj, az ebéd után nekiálltunk strandot keresni, hisz nyilván nagyon vonzott, hogy bele menjünk már valahol, bárhol nem tehettük meg a medúzák miatt, csak is az arra kiépített fürdő helyeken.

Végre a vízben

Cica hotel kóbor cicáknak

Teljes napi kalandozás után vissza indultunk a szállóba, hogy azért viszonylag kipihentek legyünk a következő napi pecára.

Amely sajnos nem következett be, egész nap szakadt az eső, így bent filmeztünk és iszogattunk, kötözgettünk. De ez nem lombozta le a kedvünket, amikor elállt rövid időre hárman elindultunk a környékre sétálgatni kicsit. Megnéztük a kis patakot amely összefolyik a nagy folyóval illetve a folyóparton is sétálgattunk, majd a falut is megnéztük gyalogosan.

Esős idő

Felszerelések szárirtása/ illetve pihentetése.

Délben átmentünk a szemben lévő étterembe, ahol a helyi tradicionális fogást ajánlották nekünk, amely nem más, mint egy forró kiadós meleg levest a hideg időkre, mert bizony ha ott beborul az ég akkor olyan idő van mint nálunk ősszel. Azt nem is említettem hogy szuper jó volt a kiszolgálás, ez egy családi vállalkozás. Este az egyik pincér megkínált minket pár kupica házi pálinkával ami isteni volt, leült közénk inni és beszélgetni. Nagyon hangulatos volt.

A leves neve jota

Nem maradhatott ki az ebédből

A folyó partján legelésző lovak

Következő napra, egy sokkal lejjebbi szakaszt terveztünk be, le is mentünk reggel viszont egy mellék folyója elég szépen megzavarosította a vizet, így attól feljebb pecáztunk, szintén csak nimfára volt kapás, a víz is egy leheletnyit, tán nem is mondanám zavarosnak, de mégis kicsit homályosabban lehetett lelátni. 1-2 csali kísérlet után jöttek is a halak. Pár kép arról is.

Sebes pisztráng

Szépen vissza engedve

Kolléga bitangabb pisztrángja amely végül meg is lett!

Később elindultuk egy újabb szakaszra, amely a főút mellet van, az út szeléről figyelve láttunk 1-2 halat, úgyhogy azt a helyet is megejtettük egy horgászat erejéig. Ez volt az utolsó horgász nap, így azért kihasználtuk valamelyest.

Gyönyörű színekben pompázva, egy szép szivárványos.

Kolléga fogott hala,

Fogtunk ezt azt de a horgászatunk lassan a végéhez ért, másnapi tervünk zárásként egy Bledi túra volt, így elbúcsúztam a folyótól és megköszöntem az újabb csodákat és tapasztalókat amit szerezhettem ezen a túrán. Másnap nekivágtunk Blednek, amelyről nem is írnék olyan sokat. Oda érve felkerestük a horgászboltot, ami tele volt prémium minőségű legyes cuccokkal és minden volt ami csak legyezés. Ezt követően megebédeltünk egy jónak bizonyult helyen, sétálgattunk valamelyest a Bledi tó partján ahol láttunk egy igen nagy harcsát is úszni, majd lassacskán haza indultunk, mindenkinek hosszú volt még az út hazáig, így nem is húztuk túl sokat az időt.

Bledi tó

Ahol ebédeltünk

Bucsu képen mégis a vízesés helyszínéről készített képpel zárnám a történetet

Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki részt vett ezen a nyaraláson. Nagyon jól sikerült minden, a felszerelés is bizonyított a maga módján, viszont elhatároztam hogy csináltatni fogok a saját igényeimhez szabott egyedileg gyártott horgászbotot, amely megállja a helyét a nagyobb folyókon, mint nimfázás és száraz legyezés egyaránt. Köszönöm a helyiek kedvességét.

De tán ennyivel mégsem fejeződött be ez a történet. Asszonnyal és a kis kutyánkkal egy hétre rá visszatértünk, egy egynapos horgászatra és kikapcsolódásra, ahol az előző heti tapasztalatokat használva ismét sikerült szép halakat fogni, íme az egyik:

Sebes pisztráng téren is valóra vált álom

Ismét olyan csalival amivel előtte héten nem igen bírtam a halakat kapásra. Ezen kívül is sikerült még fognom halakat, bár a méret már kisebb volt, de így is nagyon jó horgászat volt számomra és méltó módon búcsúzhattam el. Megnéztük az éttermet ahol a nyaralás alatt ettünk, és kirándulgattunk a horgászat mellet, igazából többet erről nem is mesélnék. Készítettem egy videót amely kb. két óra hosszú, de tele van magán jellegű emlékekkel és képekkel is, ezért utólagosan (nyilvánosra) vágtam a videót. Köszönök ismét mindent és a lehetőséget.